Vihar, a százholdas pagonyban...

Tegnap megpróbáltunk rámenni a felázott talajra és megkeresni, kiszabadítani, a több száz facsemeténket, melyeket a vihar, illetve a sártömeg maga alá görgetett.

A kerítésen kívüli földhányás mögött, van egy komoly mélyedés, amiből a férjem mindig tavacskát akart csinálni /az is hozzánk tartozik/. Én csak mosolyogtam, mert 15 éve lakunk itt és egy komolyabb pocsolyánál több, még egyszer sem jött össze, kivéve most! Egyetlen éjszaka alatt úgy feltelt, hogy átszakította a gátat és mindent elárasztott! A féltve őrzött, nagy munkával elültetett, évente átültetett kicsi fák, mind a sodrásba kerültek! Szomorú látvány! A nagy fák alatt, a kerítés állította meg őket és halmozódtak egymásra. Vannak üres zacskók, cserepek... Amit megtalálunk, vissza kell nyomkodni, földet tenni rá és várni, hogy kiderüljön, életben maradnak-e. Az út mentén - ami a gyerekeinkhez visz -, a leszakadt partoldal... Íme, a képek!