Árnyas étkező...
A nyári nyavalyából kezdek felépülni, csak az antibiotikum minden második mellékhatása ne ütné fel a fejét!:( Írok kicsit, az jó figyelemterelő, talán...
Megirigyeltük a lányomék pergoláját. Nekünk ugyan nincs szükségünk rá "felülről", mert hatalmas diófánk adja egész nap az árnyékot. Mikor ide költöztünk, akkor ültettük, de akkor úgy tűnt, nagyon rossz helyre! A gyerekek mindig a focikapu egyik felének használták a kis suhángot, úgyhogy nagyon kétséges volt a megmaradása... Létének esélye a gyerekek növekedésével arányosan nőtt. Óriási lombkoronát növesztett és tavasztól őszig, már alatta töltünk minden - létszámtól független - étkezést, pihenést, beszélgetést.
Az egyenetlen talajt a kiscsalád férfi tagjai véglegesen kiegyenesítették és bontott téglából kirakva, sármentessé tették. Férjecském a nem létező szabadidejét eképpen hasznosította, majd úgy döntött, hogy legyen végre egy jó, nagy asztal is, ahol - a mostani létszámmal - elférünk! Szerintem gyönyörűen megcsinálta!!!:) Van egy rakás, ronda műanyag székünk, talán egyszer az is lecserélődik természetesebbre...
Felteszem a képeket és - mivel a párom szerint valami nagyon ronda ezen az asztalon, úgyhogy ki fogja javítani -, megkérdezem tőletek, hogy
milyen szembetűnő hibát láttok az asztal felső részén???
Aki erre jár, válaszoljon egy pontért, hátha eltalálja!:)))
Íme, a közeli kép!
Jelentkezzen, aki erre gondolt!:)
Én egyikőtök válaszát sem értelmeztem így, de tévedhetek, szóljatok!
Az oldalsó takaró léc nem volt elég hosszú és nem szép az a kis toldalék, ezért majd leveszi az egészet és kettő hosszúból csinálja meg, hogy középen találkozzanak... Nem tudom, hogy mennyire érthető, de jogos! Ez Őt piszkálja...Ám legyen!:)
Köszönöm a játékot! Mehettek a másikra, vasárnap jövök!:))
